A szombat délelőtt megtartott versenyen nem vettek részt a határ másik oldalán lévő város oktatási intézményének diákjai. Még mindig igencsak bajos a határt átlépniük a kiskorúaknak - a szülői jelenlét, avagy a közjegyző előtti beleegyezés szükségeltetik egyebeken túl ehhez... A lényegen persze ez mit sem változtatott: a helybeli elemisták kápráztatták el a háromfős bírálóbizottságot, valamint a jelenlévőket versmondási képességükkel. Hat és 11 év közötti gyerekek jelentkezését várták amúgy a szervezők.
Mégpedig a klasszikus és a modern magyar irodalom olyan verseivel jelentkezhettek, amelyekben Istenhez való viszonyukat, tartozásukat, hitüket vallják meg a költők, továbbá az alkotásokban a mai olvasó is fellelheti Istenről, a hitről, az egyházról szóló üzenetet. A kiírás feltételei között szerepelt még az is, hogy a versmondóknak mottóként mellékelniük kell egy, a választott vershez illő bibliai idézetet. A többi között ezt a feladatot is komolyan vették a gyerekek, illetve felkészítő tanáraik, szüleik. Amint Végh Balázs Béla irodalomtörténész, egyetemi tanár, az ítészi feladatok egyik ellátója kifejtette: gondosan ügyeltek arra, hogy a szentírásbeli idézet mondandójában egyezzen a választott versben megfogalmazottakkal. Az eredményhirdetés előtt a zsűri másik két tagja - Kiss Zita nagykárolyi kulturális referens, költő, valamint Varga Sándor színész-újságszerkesztő - is buzdította a versek szeretetére a gyermekeket. Továbbá a konferanszié tisztségét magára vállaló Csobot Adél gimnazista versmondási szolgálttal is kedveskedett.
A tizenöt főnyi versmondó (Pap Dávid Sándor, Bartha Áron, Barta Máté, Bakó Blanka, Dali Helga, Suta Alexandra, Ilyés Odett, Németi Tamara, Szűcs Kincső, Forgács Tamás, Görög Anita, Székely Stefánia, Mester Anna Boglárka, Fazakas Barnabás, Herman Enikő) közül végül a zsűri a legjobbnak Mester Anna Boglárka szavalását érezte, a második Szűcs Kincső, a harmadik pedig Németi Tamara lett. A Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület elnöke, Fülöp István országgyűlési képviselő, valamint a többi szervező különdíjat is felajánlott: ezt Székely Stefánia érdemelte ki. Díszokleveleket, valamint könyvjutalmat kaptak a részvevők (mindahány csomagban stílszerűen a Szent Biblia is megtalálható). Az egyesület vezetője egy júniusi rendezvényükre meghívta az első három, valamint a különdíjas diákot, méghozzá szüleikkel egyetemben. A jó hangulatú esemény közös fényképezkedéssel fejeződött be.
Zárszó gyanánt a házigazda, Tukacs József parókus lelkész mutatott rá: szép alkalom volt a mostani. Arra buzdította a jelenlévőket, hogy teremtsenek lehetőséget a folytatáshoz, azaz a jövőbeni hasonló versenyekhez.